2012. november 10., szombat

Szösszenet

Ritkán írok már ilyen bejegyzéseket amik velem történnek, az én életemből szösszenetek.
Ma reggel amikor elkísértem a kicsi fiamat iskolába láttam egy kis mókust aki fáról fára szaladgált az iskola udvarán. Olyan cuki volt, és én csak néztem csodálva. Mivel városi gyerek vagyok ritkán látok efféle csodákat. Szóval a mókuska szaladt egyik fától a másikig, ott kicsit felmászott, szétnézett majd le, futás a másikig ott ugyanezt megcsinálta. A végén elért az iskola kerítéséig, ott kikukucskált megvárta amíg nem jön autó és futás át az úton. A másik oldalon egy szép kis fás terület van, ott ugyanez lejátszódott. Én ámulva néztem mindaddig amíg el nem tűnt a szemem elől. Ritka látvány ez egy városba szerintem, én még nem láttam ilyet soha, de csoda egy élmény volt. 
Hazafelé megrohantak az érzelmek, a gondolatok amiket most le is írok nektek.
Mentem hazafelé és csoda szépnek találtam az egész életet.
Rájöttem milyen nagy tanító az élet és milyen igazságos is egyben.
Sokat olvasok ezoterikus könyveket, igaz mostanában már kevesebbet de ilyenkor rájövök elő kell venni őket megint, hisz oly sok minden igaz tanító dolog van bennük. 
Szóval, én mikor elkezdtem foglalkozni így a varrással, a blogolással nem gondoltam volna legvadabb álmaimban sem hogy ide fogok jutni egyszer. Éltem az én kicsi világomban a hétköznapokban.
Aztán jött a blog, ráébredtem jót csinálok szükség van rá.
Aztán ami nagy fordulat volt mikor megkeresett Ibolya a helyi foltvarrók vezetője, hogy nincs e kedven csatlakozni hozzájuk.
Eleinte kicsit féltem hol lesz nekem erre időm négy műszak mellet plusz még a család, de belevágtam csatlakoztam hozzájuk. Ők örömmel befogadtak, és ma már nagyon szeretem velük tölteni amikor pár órára hétfőnként összejövünk. Sokat tanulok, és jó egy közösséghez tartozni. Ibolya ajánlásával befogadtak a Sajómenti Népművészeti Egyesület tagjai közé is, ami aztán nekem tényleg csoda. No, ezt sem gondoltam volna egy évvel ezelőtt. 
Már egy kiállításon is részt vehettem velük együtt itt a városban ahol kiállították az én munkáimat is. És még emléklapot is kaptam ami igazán meglepett és nagyon jó esett. Mutatok egy pár képet most kicsi pihenésként:

Biztosan felismeritek őket ezek az én alkotásim. 
Egy pár kép most szösszenetként a kiállításról:
A kiállításról további képeket itt találtok a honlapon, nézzétek meg őket érdemes!


Egy örök emlék:
És a csapat akik kiállítottak:
További képeket a kiállításról itt tekinthetsz meg.
No, ennyit a kiállításról. Aki itt lakik a közelben jöjjön el és nézze meg személyesen szerintem érdemes.
Hol is tartottam?......
Szóval...... az élet jutalmaz, a jót is és a rosszat is.
Sajnos volt részem a rosszban is, nem nem én voltam rossz csak én is szenvedtem szenvedek tőle, de ezt most hagyjuk.....
Biztos van ennek is oka de nemsokára vége legalábbis remélem az ígéretet megkaptam.....
Hálás vagyok azoknak az embereknek akik önzetlenül megosztanak 
mindent a világhálón a többiekkel, nem a pénzkereset hajtja őket, ez szerintem óriási dolog a mai világban. Tudnak valamit, találtak valamit, és megosszák a többiekkel is.
Én rengeteget járok különböző oldalakon a világ minden tájáról találok szebbnél szebb dolgokat, és ami igazán jó azt én is megosztom veletek. Hisz ha én rátaláltam miért is ne adnám tovább? Sokszor azt sem tudom hol is jártam honnan az infó hol találtam azt a bizonyos szabásmintát.......
Adj és te is kapni fogsz! Önzetlenül persze ez nagyon fontos!
Ez az adok-kapok törvénye.
Működik, én tudom minden téren, akár jó dolgot adsz akár rosszat.
Úgyhogy vigyázz!!:))))
Sokszor kapok tőletek leveleket amikben kértek ilyen-olyan szabásmintákat, és próbálok eleget tenni nekik, de van mikor egyszerűen nem találok én sem semmit akár mennyire is keresek. Így voltam egyszer a kutya ruha szabásmintákkal, mikor nem kellet mindig azokban botlottam, bezzeg mikor kértétek már egyet sem találtam. Ha esetleg nem kapjátok meg amit kértek annak vagy ez az oka vagy az, hogy egyszerűen elfelejtem a kérést, ilyenkor nyugodtan figyelmeztessetek, kérjétek újra nem haragszom.:))))
Juj de sokat írtam már......
Egyszóval zajlik az élet, igazán tartalmas, mindig történik valami jó, szép, csak észre kell venni és örülni kell minden apróságnak.
Legyetek jók, alkossatok  csodákat!
Üdvözlök mindenkit én: Varrogató Moncsi:)

2 megjegyzés:

Ábrahámné Éva írta...

Kedves Moncsi!
Gratulálok a kiállításhoz ,sok szép gyönyörű munkád van!

Moncsi írta...

Nagyon szépen köszönöm!