2011. szeptember 29., csütörtök

Játék:)

Cila invitált meg erre a kedves játékra. Még nem találkoztam ilyen jellegű játékkal de tetszik. A játék lényege, hogy meg kell mutatni életünk első varrományát hibákkal együtt:)))). Innen indultunk, és itt tartunk most.
Hát ez nekem nem is volt olyan könnyű, sok fejtörést okozott. 
Mi is volt az első????
Még nagyon fiatal voltam mikor kézzel készítettem egy farmer, vászon szoknyát.....
Kézzel, mert hát hol volt akkor még varrógép?!
Tudjátok..... a farmer nacit elvágtuk a zsebek alatt és egy vászon fehér anyagot nagyon meghúzva odavarrtunk....
Én imádtam, nem tartott sokáig de akkor nagy divat volt...
Erről már nincs kép sajnos:(
Ami már kicsit komolyabb alkotásom volt és varrtam rendesen az ez a kosztüm volt.
Igen, hellyel-közzel még jó rám.... A 15 éves osztálytalálkozónkra készült, és én varrtam:))). Piszokul büszke voltam akkor rá, hogy igen, meg tudtam csinálni és nem is lett rossz:)))
Akkoriban kaptam a varrógépet életem párjától, és a Burdából varrtam magamnak ruhákat.
Többek között ezt is.
Így nem is rossz, de mikor elkészült akkor vettem észre, hogy piszokul magas a dereka. Én szeretem a magas derekú nacikat, no de ez még nekem is sok volt.....
 Kiad mindent amit nem kellene, főleg ha az embernek van már egy kis pocikája:)))))
Így már a zsebek is kifordulnak kicsit néha, de oda se neki:))))
Akkor volt rajtam, azóta sem, de eltettem emlékbe.
Most, hogy belegondolok milyen régen nem varrtam már ruhákat, csak kicsi apróságokat..... lehet, hogy újra el kéne kezdeni???:))))
És végezetül ami a lényeg nekem. 
Mindent a sógórnőmnek köszönhetek Julikának akitől megtanultam, hogy mindent meg lehet tanulni ha akarod.
Ő volt a ki megszerettette velem a varrást, ő sem tanulta soha mégis hihetetlen ruhákat készített, méretes kosztümöket, öltönyöket, és mindenféle ruhákat.
Ha ő nincs akkor talán én sem varrok soha.
Ezért hálával tartozok neki.
Köszönöm Julika!


És akkor most én is tovább szeretném adni a játékot GloriArt-nak,
Napos-nak,
Erikának.
Kíváncsi vagyok ti honnan indultatok:)))

6 megjegyzés:

Kreaholic írta...

Jaj, de jó! Köszönöm!
És milyen jó, h családon belül is ennyire tudjátok egymást inspirálni. :-)

GloriArt írta...

Nagyon köszönöm!:)
Örülök,csak még ezen elmélkednem kell,de igyekszem...:)
Amúgy Te igen ügyi vagy!én nem mernék nekiállni egy kosztümnek az tuti...

Moncsi írta...

Köszönöm szépen. Nekem szerencsém volt, hogy sikerült, mert ha nem akkor félő, hogy egy életre elment volna a kedvem tőle ahogy magamat ismerem:))))). A Burda nagy segítség egyébként, megér egy próbát, és mit veszíthesz vele, egy kis időt és persze az anyagot:)))). De megéri megpróbálni szerintem:) Ha nekem sikerült szerintem neked is menni fog!

Banász Erika, ErikaStyle írta...

Köszönöm ezt a nagyszerű megtiszteltetést, lesz mit írnom! Bár amúgy félig ismersz! :)))))))) Puszi! Erikád! Ja, és nagyon ügyes vagy, és bátor, én még ennyire komoly ruháknak neki sem mertem állni soha! :))) Ezért nem vagyunk egyformák! :))))

napos írta...

Hú, hát köszönöm, hogy rám is gondoltál! Az az igazság, hogy a legelsőt sajnos nem tudom megmutatni. Igazából nem si tudom, hogy mi volt a legelső. Gyerekként varrtam először. Az első komolyabb dolog talán egy kis hátizsák volt, vagy a foteltakaró a szobámba... de azt meg mutattam már a blogomon.
De előtte is varrtam már pl. babaruhákat. :)

julcsi55 írta...

Kedves Mónika! Köszönöm amit írtál és hidd el jól is esik, de szerintem te erre születtél, és isten adta tehetség vagy! Mellesleg már nagyon hiányzol. Nem tudom mikor de beszélnünk kellene. Remélem jól vagytok és miden rendben.